A lányok és asszonyok borzasztóan vonzóak a férfi szemnek. A szexuális molesztálások elkerülésének két megoldása lehetséges.

1. Minden nő fátyollal takarja el a testét (bár még a szemei is túlságosan izgatóak lehetnek), és 2. mindenki szerethet mindenkit, ott, ahol éri (és ha a másik fél nem tiltakozik). 

Középútnak csak az ajánlkozik, hogy az általános érzékiségben lenne egy szexmentes sziget, ahol a nők nem nőként öltözködnek és viselkednek. (Oda menekülnének be a női tudósok, politikusok, amikor éppen nem a szexen jár az agyuk. Mert az emberiség nem mondhat le arról a szellemi többletről, amivel a nők járulnak hozzá a fejlődéshez.)

Sajnos nem jöttünk ki teljesen az állatvilágból ahhoz, hogy érzéketlenek legyünk a másik nemre. Miért kell nekem erővel visszatartanom magamat attól, hogy megsimogassak egy gyönyörű női feneket? (Én például nem bánnám, ha ugyanezt tennék velem a nők, és nem lennék elzárkózó.) Már többször megkérdeztem, hogy megtehetem-e, de mindig elutasítottak.

Jó, a testi érintés a belénk idegződött reflexek szerint automatikusan folytatást követelhetnek, de nálam, öreg embernél, már egészen más a helyzet. Én egyszerűen nem tudok betelni a női szépséggel. A nők bája nekem nagyon sokat ad. Meg tudnék élni nélküle (hiszen szép a kék ég, a virág, a madárdal is), de ami a nőkből sugárzik, az olyan koncentrált öröm, amit nem pótolhat semmi más. És félreértés ne essék, nem az úgynevezett szép nőkről beszélek (a kifestett és túldíszített kirakatbabák egyenesen arra késztetnek, hogy elfordítsam a fejem), hanem a nőről mint biológiai lényről.

Naturista vagyok, sok meztelen nőt láttam már, de még azok a nők is csodálattal töltöttek el, akiknek lóg a mellük, szőrös a lábuk vagy nagy a hasuk. Rajtuk is ott ragyog, róluk is sugárzik a letagadhatatlan nőiség immanens szépsége. 

Talán akkor járnánk a legjobban, ha sok férfi táblát viselne a nyakában: “Vigyázat! Ne gyere közel, hiper-ingerelhető vagyok.” Ha egy nő ezt nem veszi figyelembe, magára vessen.