Amikor ezeket a sorokat írom, a kinti hőmérséklet megközelíti a 40 fokot, és a szobában is van legalább 36, annak ellenére, hogy kereszthuzatot csináltam, és én a virtuális légáramlás közepén ülök. Mindezt csak azért közlöm az olvasóval, hogy értse, a gondolataim miért kalandoznak a meleg konzerválásának problémája körül.

Mert jó lenne ezt a meleget eltenni télire. Hogy hogyan, ahhoz mérnököktől kérem a segítséget. Ha már embert juttattak a Holdra, ez sem lesz lehetetlen feladat.

Induljunk ki a termoszból! "A termosz kettõs falú edény, amelynek két fala között vákuum van. Tulajdonképpen palack a palackban úgy, hogy csak a két edény nyílása érintkezik. Mivel a palackok között nincs levegõ, a hõ se vezetéssel, se konvekcióval (keveredéssel) nem áramolhat közöttük, csupán hõsugárzással juthat át az egyikbõl a másikba. De ez a hatás is csaknem teljesen kiküszöbölhetõ, ha a palackok felületét olyan anyaggal, például alumíniummal borítják, amely erõsen visszaveri a sugárzást." Ez a megoldás. Egy olyan óriási termoszt kell építeni, amelyikbe egy egész lakás belefér.

Na jó, a meleg önmagában nem létezik, csak a tárgyak lehetnek melegek. A termosz esetében a kávé, a tea, esetleg a sör hőmérsékletét tarthatjuk meg jó ideig. Vegyünk egy óriási marmonkannát, öntsük bele a meleg levegő által megmelegített vizet, és építsünk köréje egy másik falat. A jobb hatás érdekében akár 10-20 falat is építhetünk. A falak közül kiszivattyúzzuk a levegőt. Minél több a vákuumos akadály, annál kevésbé tud lehűlni a legbelül lévő meleg víz. És persze mindegyik falat alumíniumborítással látunk el, hogy a hő még csak ne is gondolhasson arra, hogy sugárzás útján elillan.

Amikor aztán jön a tél, a melegen tartott vízzel felmelegítjük a szobát.

Elismerem, hogy ez a megoldás egy kicsit nehézkes, talán költségesebb is a kelleténél, de műszakilag megoldható. És milyen kellemes még csak rágondolni is egy ilyen durva meleg napon!