Valljuk be, mindenkit idegesít, hogy az angol nyelv olyan lehetetlen. Egyrészt van a kiszámíthatatlan kiejtés, a sok rendhagyó igei és főnévi alak, és hogy ha ez nem lenne elég, vegyük hozzá az áttekinthetetlen idősík-rendszert. Ha a "lead" igét (vezetni) "lídnek" kell kiejteni, akkor miért "led" az ugyanúgy írandó "ólom" kiejtése? És ha valamit már elolvastam, akkor miért bírom én az elolvasását? (To read > I have read. Ráadásul itt is megváltozik a kiejtés, rídből red lesz.)

Ahhoz, hogy az angol valóban világnyelv legyen, napjaink eszperantója, ahhoz meg kell reformálni. Itt van néhány reformjavaslat.

Először is az angol szavakat kiejtés szerint kellene írni. Bár az angol kiejtés dallamossága közelít a kínaihoz, azért lehetne egyszerűsíteni. Az angolok a "go" (menni) szót nagyjából így ejtik ki (magyar átírásban): goöu. Ehelyett elég lenne gou, vagy a még univerzálisabb megértés kedvéért egyszerűen: go.

A hangzáskövetésnek van néhány nehézsége. A "th" betűkombinációnak az angolban két teljesen eltérő hang felel meg. Az egyik a pösze "sz" (faith, truth, both, throne stb.), a másik a "dz" felé közelítő hang (the, those, with stb.). Az én javaslatom: a "th"-t hagyjuk meg a pöszeségre, a másik hangot pedig nyugodtan jelöljük "dz"-vel. Tehát truth és widz.

A "w"-t érdemes megtartani az olyan hangokra, amelyek az "u" felé hajlanak el (cirillbetűs átírásban rendszeresen Uelszet írnak Wells helyett). Ilyen szavak a "well" vagy a "what". Ezzel szemben a szimpla "v" maradjon meg vé hangnak (velvet, vinegar).

Az "i" és "y" betűket igen gyakran ájnak ejtik az angolok (fine, my stb.), az "e"-t néha íként (be, see stb.), a "j"-t és olykor a "g"-t dzsének (joy, gin stb.). Sokkal egyszerűbb, ha ezeket hangzás szerint írjuk le. (I will go home = Aj wil go hom.)

A hangok hosszának, illetve a szó hangsúlyának jelölése nem feltétlenül fontos, de ezt megoldhatjuk egy aposztróffal, illetve a magánhangzó duplázásával. (To err is human. = Tu oe iz hjumen. Computer = compjuutoe, vagy komp'jutoe.) A duplázás, illetve az "ö" hang "oe"-vel való helyettesítése furának tűnik első látásra, de a hollandok jól megvannak vele. (Goed = good, azaz jó, moet = must, azaz kell stb.) Ez alapján a "the" lehetne dzoe, a "these" pedig dziz.

A hangzás szerint átírásból adódóan könnyen felismerhetjük a következő mondatot: "Tu bi or not tu bi, dzet iz dzoe kweshtshoen." Azt nem mondom, hogy szép, de könnyen követhető.

A mai angol nyelv hangzásának közelítő leírása az első lépés. Ezt még könnyen visszafordíthatja az ínyenc olvasó az eredeti formára. De a rendhagyó alakok leírása megmarad nehézségnek. Ez egy radikálisabb javaslattal küszöbölhető ki. Igeragozásra voltaképp semmi szükség, a rögzített szórend világosan jelzi, hogy ki az alany és mi az állítmány. Hi rid  dzoe buk. Ő olvassa a könyvet. (Ez van sok ázsiai nyelvben, például a kínaiban is.)

A "to be" alakjai: I am, you are, he is. Ezek helyett lehetne mindegyik helyen "bi": aj bi, ju bi, hi bi.

A rendes ragozású igék automatikusan "d" vagy "ed" végződést kapnak múlt időben, ezt kellene kiterjeszteni a rendhagyó alakokra is. Az I was, you were helyett: aj bi-id, ju bi-id.

A főnevek többes számában sincs szükség rendhagyó alakokra. Mouse = egér, mice = egerek, ehelyett maus és mausis. (Érdekes módon a számítógépes egeret hajlamosak mousesnak írni többes számban.) A woman többes számban wumens lenne (a women helyett), a tooth tuths (a teeth helyett), a child chajlds (a children helyett), a deer dirs és a fish fishis (ezeknek eredetileg nincs többes számú alakjuk), az ox oxis (az oxen helyett), és így tovább.

Az idősíkok megkülönböztetése az angol nyelv legidegesítőbb jellegzetessége. Nincs szükség rájuk. A többi nyelv segédszavakkal érzékelteti az eltéréseket. I am reading helyett: Aj rid nou (éppen olvasok). I have been to Italy helyett: Aj bi-id in Iteli.

When you come home I will have read this book. (Mikor hazajössz, addigra elolvasom ezt a könyvet.) Wen ju kom hom, aj wil rid dzis buk olredi.

Should you need help, I would help you. (Ha szükséged lenne segítségre, segítenék.) If ju wud niid help, aj wud help ju.

Csökkenteni lehetne a "shall" és a "will" közötti jelentésbeli árnyalatot. Mivel a "will" első személyben ígéretet is sugall, elé lehetne tenni: "aj promis" (megígérem). Ugyanígy ki lehetne küszöbölni első személyben a "shall" muszáj-jellegét. Shall I open the window? > Mast aj open dzoe windo?

A jövő időt a "going to" szerkezet helyett egységesen a "wil" jelezhetné.

Az általam javasolt nyelvreform persze tönkretenné az angol nyelv szépségét. De a finom és a durva változat úgy élhetne egymás mellett, mint a klasszikus és a vulgáris latin (az előbbi a magas irodalomban, az utóbbi az utcán). És aki nem képes megtanulni, annak eddig sem volt szép.

A prózai műveket könnyen át lehetne fordítani az új írásmódra. Csak a költők járnának rosszul, mivel elvesznének a rímeik. De hát vannak remek szabadversek is.

Az angol nyelv megújításával szűnne meg Bábel tornyának bibliai öröksége: végre mindnyájan egy nyelvet beszélnénk. Az én angolomat.