Verne Gyula egy óriási ágyúval akart embereket juttatni a Holdra. Végül is nem rossz ötlet, ha annyira fel tudjuk gyorsítani a lövedéket, hogy olyan sebesen törjön ki a Föld béklyójából, mint ahogy egy meteor belehull. Ezt azonban élő ember ki nem bírná. És különben is, sokkal gazdaságosabb megoldás, ha rakétamotorral gyorsítunk fel egy űrjárművet, hogy előbb elérje az első kozmikus sebességet (amikor már nem hull vissza a Földre), majd a második kozmikus sebességet is (amikor már a Föld pályáját elhagyva lényegében szabadon haladhat a Naprendszer keretein belül).

A Föld körül keringő mesterséges égitesteknek tartaniuk kell a sebességüket, különben lelassulnak és leesnek. Ennek következtében az űrhajósok nagyjából 90 percenként kerülik meg bolygónkat. De van egy olyan sebesség és magasság, amikor a test a Föld forgásával egyforma sebességgel mozog, azaz minden pillanatban a Föld egyazon pontja felett "lebeg". Ezen a pályán mozognak az ún. geostacionárius mesterséges holdak, amelyeka tévéműsorokat közvetítik, az internetes kapcsolatokat biztosítják és a GPS-koordinátákat megadják.

Mi lenne, ha egy ilyen geostacionárius mesterséges holdról kötélhágcsót engednénk le a Földre? Vajon érvényes lenne-e a kötélhágcsóra erősített teherre is az, hogy ha a Földhöz képest a sebessége nulla, akkor lezuhan? A geostacionárius holdról érkező kötélhágcsó egyre hosszabb lenne (a részleteken ne akadjunk fel, tegyük fel, hogy a hold úgy szőné a hágcsót, mint a pók a fonalat), míg egyszer csak elérné a legmagasabb földi hegycsúcsokat. Ott valahogy rögzítenék, és máros indulhat fel az űrlift a mesterséges holdra, mindenféle hordozórakéta nélkül. (A súrlódástól sem kell tartanunk, hiszen a Földre visszaérkező űrkapszuláktól eltérően ezt a terhet nem kell lassítani, eleve ugyanazzal a sebességgel mozog, mint az egyre sűrűbb légrétegek.)

Tegyük fel, hogy erről a mesterséges holdról egy másik kötélhágcsó is elindul, a Hold irányába. Vagy eleve egy Hold körül keringő mesterséges égitestről engedjük le. (Annak is geo-, akarom mondani lunostacionáriusnak kell lennie, hogy a Hold felszínéhez képest egy helyben álljon.) Ha van egy kötélhágcsónk a Föld körül, és van egy a Hold körül, akkor már csak mászni kell. (Nagyszerű kihívás ez egy alpinistának.) Nem kell hozzá plusz üzemanyag, a földre visszahulló rakétafokozatok, és navigálni sem kell. Egyszer kell csak a kötélhágcsót kifeszíteni a geo- és a lunostacionárius mesterséges hold között, és máris megvan a stabil összeköttetés.

Érzem, hogy ez a gondolatmenet sántít valahol. De hol? Magamtól nem tudok rájönni. Aki meg tudja magyarázni, kísérelje meg! Hátha megértem. Ha pedig kiderül, hogy helyes az elgondolás, akkor bőségesen megjutalmazom a hozzászólót. A Nobel-díjamból.